Basszus, elkésem!- gondoltam, úgyhogy lerohantam a lépcsőn, de ennek csak az lett az eredménye, hogy elbotlottam, és csak az mentett meg a borulástól, hogy a táskám beakadt a korlátba. Jól indult a nap.. A konyhába érve elvettem az uzsimat a pultról, és kivettem a hűtőből egy üveg vizet. Elraktam őket, és az előszobában felvettem a sarumat. Ez a kedvenc cipőm, még nyár elején vadásztam egy leárazáson. Szerencsémre pont jött egy metró, úgyhogy hamar odaértem a sulihoz. Ma is megbámultam a cikornyás betűket, és újra elolvastam a feliratot: Arany János Fővárosi Gimnázium
A terembe érve leültem a helyemre, de Bogi még nem volt ott. Átnéztem az órarendet, laza napnak tűnt: német, föci, tesi, biosz, töri. Délután még táncra is kell mennem. Amíg ezen gondolkoztam, egy fiú lépett a terembe. Azt hiszem, Mátyásnak hívják, de nem mernék rá megesküdni. Köszöntem neki, mire visszaintett, és visszadugta a fülébe a fülhallgatóját. Nem sokéig vártam, mert Lola megérkezett. Ledobta a táskáját a padra, és leült mellém. Ma is nagyon csinos volt, bézs nadrágot viselt csíkos felsővel.
-Szia-mosolygott-mivel kezdünk ma?
-Te nem előttem ülsz?-csodálkoztam- Mármint nekem nem probléma, csak kérdeztem
-De, de tegnap megbeszéltem Bogival, hogy helyet cserélek vele. Kleinné nagyon laza, nincs ülésrend.
-Ez tök jó! Az előző ofőm borzalmas volt.
-Milyen órával kezdünk?- lépett be az osztályba Bogi
A válaszra azonban nem én, nem is Lola felelt, hanem egy lány, akit észre se vettem eddig. Az egyik sarokban ült, és egy könyvet olvasott. Hullámos, hosszú barna haja teljesen eltakarta az arcát,csak akkor láttam, amikor felegyenesedett. Szemüveges volt, de nagyon jól állt neki.
-Némettel kezdünk, - felelte-de azért mindenki megtanulhatná fejből az órarendet, nem nehéz-mondta, és visszatemetkezett a könyvébe
-Ő meg ki?-csodálkoztam
-Gerda. Osztályelső, ha nem ismered, kicsit sznobnak tűnhet.De amúgy aranyos lány, és bármikor segít, dogáknál, feleléseknél, vagy ha elakadtál.- magyarázta Bogi
Nagyot bólintottam, jelezve, hogy fogtam az infót, de a figyelmemet az ajtón belépő lány terelte el. A padunk felé igyekezett, és amikor lecuccolt az előttem lévő padhoz, beugrott: Biztos Dóri az, Lola tegnap említette. Hosszú, göndör, vörös haj, zöld szemek, napbarnította bőr. Én tényleg nem értem, hogy Rebeka miért rám van kiakadva.. A lány kérdőn nézett rám, mire Lola felpattant, és bemutattott engem:
-Ő Glóri. Olvastad az e-mailt?
-Gimmer Dorottya-mondta, majd elvigyorodott- tetszik az új suli?
Becsengetésig beszélgettünk, és rájöttem, hogy Dóri nagyon közvetlen lány. Igazából mindhármójukat nagyon megkedveltem, és hálás vagyok, amiért befogadtak. Na jó, ez kicsit hülyén hangzik, de tényleg örülök, hogy nem kell egyedül lennem. A németóra elég húzósan telt. Én is tavaly óta tanulom a nyelvet, akárcsak az új osztályom, de a tanárnő mindenképp fel akarta mérni a tudásomat. Elég kínos volt negyven percen keresztül a táblánál állni, és felelgetni a kérdésekre. Azt hiszem, óra végére megnyugodott, és szerintem elégedett volt az eredményemmel. Szünetben lementem a büfébe, és ettem magamnak egy kakaót. Evés közben fültanúja voltam Rebeka áradozásának, miszerint "a pasija annyira cuki és ma is elviszi őt a plázába"(?) Föciórán semmi extra nem történt, a tanárunk egy fiatal, jó fej férfi, akit Salamon Árpádnak hívnak. Egész órán beszélgettünk, mindenkitől megkérdezte, hogy hogy telt a nyara, stb.. Óra után lementünk a földszinti öltözőkbe. Épp a pólómat húztam magamra, amikor megakadt a szemem Bogi lábán. A bal lába bokától lefelé hiányzott, helyén egy protézis volt. Észrevette hogy nézem, mire elszégyelltem magam.
-Ne haragudj, biztos rossz érzés, ha megbámulnak-motyogtam
-Nézd, Glóri, nekem ez majdnem természetes. Az egyik lábam nem fejlődött ki teljesen, így születtem, de az orvosok készítettek nekem egy műlábfejet, ami nagyon hajaz az eredetire. Boldog vagyok, mert így is teljes az életem, és ami a legfontosabb: megtanultam elfogadni a helyzetemet. Volt rá időm bőven-mosolyodott el
-Ez..ez... -nem találtam a szavakat-Elképesztő-végül csak ennyit tudtam kinyögni. Számomra hihetetlen, hogy ennyire egyszerűen kezeli a helyzetet
-És, ha szabad kérdeznem, így is tornázol?-csúszott ki a számon
-Mi az hogy!- Lola válaszolt helyette- Ő a legjobb futó az osztályban.Még a fiúkat is leelőzi.
Közben becsengettek, úgyhogy a többieket követve beléptem a tesiterembe. A tanárról hamar kiderült, hogy imádja kínozni a diákokat. Cédriről sok mindent el tudnák mondani, de azt, hogy kedves, azt nem. Bemutatkozásképp lefuttatott velem pár teremkört, majd óra végéig kötelet másztunk. Kifulladva zuhantam az öltözőbe, de a töbieknek meg se kottyant.
-Majd megszokod te is-bölcsekedett Lola
-Aha, persze-lihegtem
Bioszon a tanár egy filmet vetített le nekünk, és ott hagyott minket a teremben, mert neki valami halaszthatatlan dolga akadt. Emiatt hatalmas hangzavar volt az osztályban, én alig hallottam Dórit, pedig velem szemben ült. Hamar eltelt az óra, és töri előtt bejött az ofő a terembe. Örömhírt hozott, mert bejelentette, hogy elmarad az óra, mehetünk haza. Elmaradt órák az első napon? Meg tudnám szokni... Elköszöntem a lányoktól, és elindultam haza. Otthon nem volt senki, csak egy üzenet anyutól, hogy a kaja a sütőben van, és hogy ne felejtsek el táncra menni. Evés közben átolvastam a holnapi órarendet, és volt időm leírni az ülésrendet is:
Négykor előkerestem a sporttáskámat, és beledobáltam a cipőimet, majd elindultam. Igyekeznem kellett, mert a költözés miatt sokkal tovább kellett utaznom, mint előtte. A tánciskolához érve átöltöztem, és beléptem a szobába. A tanárom, Jessica a földön ült, és a hangszórókat állítgatta. Angliából származik, de évek óta itthon tanít táncot. Amikor észrevett, mosolyogva köszönt, és elkezdtük az órát. Ma egyedül voltam, úgyhogy rengeteget gyakoroltunk. Amikor viszont már harmadszorra nyomta ki a zenét, elkeseredtem.
-Nem jó, állj! Rossz a tartásod! Mennyit gyakoroltál a nyáron?-kérdezte szemrehányóan
-Jessie, nézd, én rengeteget, de ezt a táncot nem tudom megtanulni-ráztam a fejem
-Olyan nincs, hogy nem-határozta el magát, és az elejéről kezdte a lépéseket. Igaza volt, mert óra végére már majdnem tökéletesen el tudtam táncolni a koreográfiát.
-Ez a beszéd! Majd összehangollak a többiekkel, és nem is kérdéses az októberi verseny!
Hazaérve úgy éreztem magam, mint akit kicsavartak. Magamba tömtem egy joghurtot, és hosszú percekig folyattam magamra a zuhanyt. A tévémet be se kapcsoltam, inkább olvastam egy keveset. Hamar abbahagytam, mert már nem is emlékeztem a szövegre. Beállítottam az órámat, hogy reggel csipogjon, és perceken belül elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése