Reggel idegesen csaptam rá a telefonomra, de sajnos nem kapcsolt ki a vinnyogása. Alig aludtam éjjel, szétparáztam az agyamat, de így utólag látom, hogy feleslegesen. Magamra húztam az ünneplőmet, és a tükör elé álltam. Mit mondjak, a látványtól nem voltam elragadtatva. Karikás szemek, elaludt, kócos, de egyébként szögegyenes, szőke haj ami a vállam alá ér kb. 10 centivel. Alapvetően nem nagyon sminkelem magam, de most korrektort is felvittem a karikák miatt, és megfésültem a hajam. Egyik oldalt félretűztem, és felkaptam a táskám. Komótosan leballagtam a lépcsőn, és evonszoltam magam a konyhába. Anya a pultnál állt és reggelit készített.
-Jó reggelt, kicsim, hogy aludtál?-érdeklődött
-Pocsékul.-mondtam őszintén-Kicsit izgulok a mai nap miatt.
-Mondtam már, hogy nem kell izgulnod-lépett be a bátyám az ajtón-minden simán megy majd.
-Ideje indulnotok, mert elkéstek!-anya a kezünkbe nyomott egy-egy szendvicset, és kitessékelt az előszobába. Belebújtam a cipőmbe, amit nagyon utálok, mert kényelmetlen, de muszáj volt felvennem. Ádám mögött kiléptem az ajtón, és elindultunk a metrómegálló felé. A suli elé érve rácsodálkoztam az épületre, ami nagyon kitűnt a régi házak közül. Egyszerű, de mégis modern volt kívülről. A bejárat fölött kacskaringós betűkkel a suli neve volt kiírva. A suliba beérve rögtön a portán találtuk magunkat, a portás kérdőn nézett felénk, mire odamentem hozzá.
-Maguk újak?-kérdezte
-Igen, a testvéremmel most költöztünk ide. Meg tudná mondani, hogy melyik terembe menjünk?
-Egy nevet kérhetek?
-Persze. Penke Glória és Ádám. 10. és 11. osztály.
-Meg is van, azt mondja, a kisasszony terme a harmadik emeleten lesz, 34-es terem, a fiatalúré pedig a másodikon, 22-es.
Megköszöntük az eligazítást, és felbattyogtunk az emeletre. A másodikon elköszöntem a tesómtól, és enyhe szorongással továbbmentem. Az osztályom előtt megálltam, és nagyokat lélegeztem. Kinyitottam az ajtót, és beléptem. Odabent egy pillanatra mindenki elcsendesedett, és megbámultak. Elképesztő zavarban voltam, csak álltam az ajtóban lefagyva, és azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Csak ne néznének ennyire! Aztán egy lány mentette meg a helyzetemet, aki odalépett hozzám, és a kezét nyújtotta.
-Koller Loretta, de hívj csak nyugodtan Lolának. Nem akarsz odaülni hozzánk?
-De igen- nyögtem ki, és követtem. Egy lány mellé mutatott, hogy üljek le, és én engedelmeskedtem. Most volt időm megfigyelni őt. Hosszú, szőke, egyenes haj, nagy, kék szemek, magas volt és brutál vékony. Lola elképesztően szép volt. Erőt vettem magamon, és bemutatkoztam
-Penke Glória vagyok.
-Ahham, tudjuk-mosolygott a mellettem ülő lány. Neki vállig érő, hullámos barna haja volt, és barna szeme, de volt valami különleges a vágásában.- Az ofő még nyár közepén küldött egy köremail, amiben leírta, hogy jössz. Egyébként Fitz Bogi vagyok. Hogy viselted a költözködést?
-Hát, nehezen. Sosem költöztem eddig, és őszintén szólva nem jött be a pakolgatás.
-Ezt megértem-vigyorgott Lola- én is utálok pakolni
-Melletted ki ül?-kérdeztem tőle
-Dóri, de ő ma nem jön. Csak délben érkezik haza Spanyolországból, a nagynénjééknél volt.
-De jó neki!
-Mi is irigyeljük, de inkább mesélj magadról!- kérte Bogi- Hol laktál eddig? Mit szeretsz csinálni?
-Hát, eddig is Budapesten laktunk, de egy másik kerületben, a szüleimmel és a bátyámmal lakom egy házban, anyukám a fotóinak él, imád fényképezni, és a képeket el is szokta adni, apa az egyik technikai cégnél igazgató, a bátyám meg csak tizenegyedikes, 1,5 évvel idősebb nálam, de évvesztes. Én 8 éve táncolok, és egyszer szeretnék belekóstolni a színészetbe.-mosolyodtam el. Kezdett bennem feloldódni a görcsös feszültség, hisz nagyon kedvesek voltak velem.
-Elég kész tervek-csodálkozott Bogi- nekem fogalmam sincs, hogy mit szeretnék csinálni a gimi után, de lassan ideje lenne eldöntenem..
-Lányok, szerintem le kéne menni az udvarra-jött oda hozzánk egy fiú. Magas volt, szőkésbarna hajú, és amint meglátott, kiült az arcára a döbbenet.
-Te ki vagy?-kérdezte, mire én megint zavarba jöttem. Nem lesz ez így egyszerű! Akárhányszor hozzám szól valaki, elvörösödöm?
-Tapintatlan barom vagy, Marci!-Lola könyökkel a fiú(ezek szerint Marci) bordái közé vágott-Ő itt Glóri, de magadtól is rájöttél volna, ha elolvasod a levelet amit Kleinné írt!-most Marcin volt a zavarodottság sora
-Ne haragudj, nem akartam bunkónak tűnni!-kezdte- Olvastam a leveleket, de hirtelen eszembe se jutott, hogy te vagy az új lány- Auch. Ettől a jelzőtől rettegtem. "Az új lány", ez nem hangzik túl jól.- Elhiszem, hogy nehéz lehet neked, nem lennék a helyedben-Na, kösz, ismét..
-Marci, szerintem ezzel csak nehezíted a dolgát..-mondta Bogi.Na, erre szegény gyerek elvörösödött, és az évnyitó végéig hallgatott. Az udvarra érve megálltunk a 10/c feliratú tábla mellett, és igyekeztem állni az új osztálytársaim pillantásait. Különösen egy szőke, göndör hajú lányé volt nehéz, aki egy mellette álló lánnyal sugdolózott, és nem volt túl szép a pillantás, amit kaptam tőle.
-Téged nem zavar, hogy néznek?-kérdezte Lola együttérző fejjel
-De, nagyon. Ki az a göndör csaj? Eléggé gyilkosan néz rám. Csináltam valamit?
-Ja, ő csak Rebeka. Nem kell vele foglalkozni, ő az osztály dívája. Biztos csak azért vizslat, mert fél, hogy kitúrod a helyéről. A mellette álló lány pedig Viki, vele alapvetően nem lenne baj, de Rebeka úgy kezeli, mint egy szolgát, ő pedig hagyja magát, mert emiatt elég népszerű lett-közölte csevegő hangon Bogi
-Miért túrnám ki a helyéről?-csodálkoztam
-Semmiért, de mivel most jöttél, meg szép is vagy, jogosan érzi veszélyben a helyét az osztály népszerűségi listáján.
-Te jó ég, ez hülyeség!-mondtam, és kicsit szorongani kezdtem. Ha ez a lány alapból gyűlölni fog, nem tudom, mit tehetek..
-Persze hogy az, de nála nem lehet tudni..
Az igazgató megkocogtatta a mikrofont, és beszélni kezdett. Üdvözölt mindenkit, a gólyákat is, elmondta, hogy milyen fontos dolgok lesznek a tanévben, mindenkit megkért, hogy a lehető legjobban teljesítsen, megnyitotta a tanévet, és elköszönt. Én még a gyorsaságán csodálkoztam, amikor Loláék húzni kezdtek, és visszasiettünk a terembe. Az ofő belépett a terembe, én meg elmosolyodtam. Fiatal, harmicas évei elején járó nő, rövid, vörös hajjal és széles mosollyal az arcán. Amint meglátott engem, még szélesebben kezdett mosolyogni, és ezt mondta:
-Csendesedjetek el! Amint bizonyára a körlevélben is olvastátok, idén új diák érkezett az osztályba. Glóri, kérlek állj fel, és ha szeretnél, mondj magadról valamit! Én Kleinné Kiss Angéla vagyok, és szívből remélem, hogy jól fogod magad itt érezni!-a zavarom ellenére csak mosolyogtam. Azonnal megkedveltem az ofőt. Felálltam, és csak annyit mondtam:
-Penke Glória vagyok, most költöztünk a környékre, 15 éves vagyok, és ööö.. Szóval ennyi.
Igazából sok osztálytársamat nem hatotta meg, hogy ott voltam, egyedül a már említett emberek foglalkoztak velem. Az ofő kiosztotta az órarendeket, és megkaptuk a kulcsokat a padunkhoz. Mert nincsenek szekrények, helyette a padokban van egy kihúzható fiók, ami kulccsal zárható. Tök jó ötlet! Szünetben a bátyám benézett az ajtón, és beintegetett. Válaszul visszaintettem neki, mire megnyugodott, és továbbment.
-Hű, ő a bátyád?-ámuldozott Bogi
-Igen-vigyorogtam-miért?
-Nagyon cuki, hogy így ügyel rád.
-Mindig ilyen, de én nagyon szeretem-mondtam őszintén
A további ofőiken leírtuk a tanév rendjét, beszélgettünk, hogy ,mi mindent kell az évben megcsinálnunk, aztán elengedett minket. Otthon estig rámoltam a szobámban, majd vacsoránál elmeséltem az egész napomat. Anyuék nagyon örültek, hogy minden jól alakult, Ádám pedig kijelentette, hogy előre tudta, hogy nem lesz baj. :) Én is örülök, hogy nem tagadtak ki, és úgy látom, hogy jó kis osztály lesz ez. Este fáradtan, de boldogan néztem a tévémet, de bealudtam rajta, és csak a napsütés keltett fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése